Legutóbb is pont egy
Tyan (www.tyan.com) alaplapot volt szerencsénk
tesztelni, és a Trinity K7-es valóban remekül
helytállt. Éppen ezért ennél a lapnál már eleve
magasra helyeztük a lécet, és bár csalódnunk
most sem kellett, azért értek minket bőven
meglepetések.
A Tyan amúgy nem
először voksol a VIA-ra, Trinity 371 jelű szintén
Slot 1 + Socket 370-es lapja is VIA (Apollo Pro Plus)
chipset-et cipelt. Az a set -szerintünk- egyébként
inkább csak teher, igazi BX riválisként sosem
jöhetett szóba. Nemrég épp egy MSI lapon akadtunk
rá, de ennek végül mégsem örültünk annyira..
TYAN
TRINITY 400 (S1854) |
VIA
Apollo Pro 133A |
SLOT 1 /
PPGA (Socket 370) |
6 PCI / 1
ISA / 1 AGP / 0 AMR / 3 DIMM |
ULTRA ATA
/ 66 |
ATX |
A VIA Apollo Pro 133A
jelű chipset eddig a legutolsó PII/III-as VIA set,
4x-es AGP támogatással, 133MHz-es FSB-vel. Más
kérdés, hogy a 4x-es AGP VIA-s implementációját
sokszor és sokan kifogásolták már, hiszen a
kompatibilitással mondhatni hadilábon áll: TNT2-es
és GeForce kártyákkal rendszerest gondjai vannak.
Még szerencse, hogy ennél a lapnál is ki lehet
kapcsolni a 4x-es AGP-t, mindössze a megfelelő
beállításon kell változtatni a BIOS-ban. Ez a lap
egyébként már az 1.05-ös BIOS-szal érkezett,
így az 1.00-ásnál bevezetett újításokról
magunk is meggyőződhettünk, bár mind a CPU IOQ
Size, mind pedig az AGP Driving Value teljes körű
értelmezésével adósunk maradt az alaplapi
leírás, amelyről egyébként csak jót mondhatunk,
egész röviden: úgy Tyan-osan korrekt.
Az ugyan meglepő volt,
amikor egy szimpla CMOS-clear után, amelyet amúgy
csak hardveresen (jumper-rel) tudunk megejteni, ezen
két előbbi érték nem azon beállításokra állt
vissza, amelyeket a leírás recommended
defaults-nak, ajánlott alapértéknek ír. Sőt, az
AGP DV fölött nyomott F1(/help) billentyűre a
képernyő mondhatni zavarossá vált, bár a BIOS
menüben eggyel feljebb lépve újra olvasható
formát öltött. Ilyesmit eddig még noname
lapoknál sem tapasztaltunk, de mivel csak ezen az
egyetlen helyen fordult elő, komoly gondot nem
okozott. A CPU IOQ (In-Order Queue) Size
beállításnál azonban érdemes a BIOS
alapértéket ("4") meghagyni, hiszen ez
állítólag mintegy 15%-al nagyobb teljesítményt
garantál, bár ezt mi nem tudjuk se megerősíteni,
se megcáfolni.
Mint már említettük,
az alaplapon a Slot 1-es foglalat mellett egy Socket
370-es is fellelhető, amit akár fordítva is
írhattunk volna, azonban a jelenlegi trendeket
figyelve a PPGA-s foglalat egyre kevésbé lesz
meghatározó, hiszen hivatalosan már az Intel is
csak FC-PGA-s processzorokat (Celeron II., PIII
Coppermine) gyárt. Bár hozzá tartozik, hogy a
Cyrix legújabb próbálkozása, a nemrég
mag-cserélt (core-swapped) Samuel CPU PPGA-s
foglalatba illeszkedik majd, illetve még szinte
bárhol kaphatóak a régebbi Celeron-ok is.
Hiába próbálja tehát
a Tyan megkönnyíteni a dolgunk, és hiába szerel
két processzor foglalatot az alaplapjára, FC-PGA-s
procit csak Slot 1->FC-PGA-s átalakítóval fogad
el a lap, amely, feltéve ha minőségi darabot
választunk (Asus, Soltek, Epox, Tyan), újabb pár
ezer forintos plusz kiadást jelent. Van ugyan egy
alternatív megoldás, hiszen az FC-PGA
lábkiosztása a PPGA-tól mindössze pár
"tűben" különbözik, ehhez azonban
egyrészt ki kell törni pár tűt a PPGA
foglalatból, miután azt -kissé megerőszakolva-
sikerült szétnyitnunk, illetve az alaplap
hátoldalán össze kell kötnünk két kivezetést.
A dolog ugyan működik, de talán érdemesebb a
kevésbé bonyolult megoldást választani, és
beszerezni egy átalakítót. Ahhoz azonban, hogy
hivatalosan 66MHz-es FSB-vel érkező processzoraink
alá 100+ MHz-es FSB-t rakjunk, vagy olyan
átalakítót kell választanunk, amely engedi
jumper-elni az FSB-t (66/100/133-ra), vagy pedig
ismételten holmi barkács módszerek után kell
néznünk, mivel Trinity 400-asunk BIOS-ból nem
engedi "felülskálázni" az alap FSB-t.
Ugyan akármikor
beállítható a
66/75/83/95/100/112/117/124/133/140/148/150-es FSB
értékek bármelyike, amely lista amúgy mondhatni
impozáns, azonban "66MHz-es" procink 75MHz
fölött már nem indul el. Az elején ugyan
meglepődtünk, amikor 266/400/472MHz-es PII-esünk
(ahol a 266 a hivatalos, a 400 a belső, a 472 pedig
a max. használható órajelet jelenti) csupán
300MHz-en volt hajlandó működni, de idővel azért
rájöttünk, mi is a gond. Ezt amúgy azóta sem
bocsátottuk meg a Tyan-nek, hiszen a Soltek pl. már
özönvíz előtti BX-es lapjainál is
jumperelhetővé tette az FSB-t, így egy 2000.
elején debütáló lap esetében ez több, mint
meglepő. Ráadásul egy ilyen
"felülskálázás" után mindössze a
CMOS-clear marad, mint egyetlen megoldás, feltéve
ha még használni szeretnénk a lapot.
PII-es processzorunkat
végül azért csak sikerült méltó frekvencián
használni, bár korábbi alaplapjánál (Abit BX6-2)
a Tyan kicsit instabilabb volt, hiszen míg az
Abit-ban 2.0V-on lazán futott 450(4*112)MHz-en, itt
hosszabb távon már megadta magát, és csupán
400(4*100)MHz-en volt stabil. Hiányoltuk a BIOS-ból
a feszültség kijelzését, az állíthatóságról
nem is beszélve, bár a legtöbb Slot 1-es
átalakító ez utóbbit mindenképp támogatja.
(alapból ehhez a procihoz is 66MHz-et rendelt a
Tyan, de a B21-es lábat a Slot 1-es kártyán
leragasztva, végül sikerült becsapnunk Trinity-t,
amely így már gyári 100-asként érzékelte a
PII-est..)
A BX-es lapokhoz képest
a VIA Apollo Pro 133A chipkészlet egyik
többletszolgáltatása a memória
"túlórajelezése", amely az FSB-nél így
akár 33%-al gyorsabban is működhet. Teszt
RAM-jaink (melyek legújabban az Infineon
HYB39S64800BT-8 jelű moduljai, amelyek
PC-100-asként akár 150MHz-en (CAS2) is vígan
működnek..) még a 112MHz-es FSB-t is bőven
bírták volna szusszal, így talán egyértelmű,
hogy ha ezen FSB érték mégis soknak bizonyult,
akkor az nem a RAM-on múlott. Persze maga a
"túlórajelezés" sem a legmasszívabb
megoldás, így lehet, hogy a 450MHz bizonytalansága
leginkább a VIA lelkén szárad.
Az alaplap amúgy annak
ellenére, hogy mindkét foglalatot hordozza, alig
nagyobb, mint bármely másik ATX-es lap, sőt, az
imént emlegetett Abit lapnál még kicsit kisebb is.
3 DIMM slot került rá, amelyeket akár 1,5Gb
memóriával is megtölthetünk, bár ezt az opciót,
akár a Trinity K7-esnél, itt is "not
tested"-nek írja a leírás, amely ugyan csak
angol nyelvű, de mindenre kitér, és ezért szinte
semmi hiányérzetünk nem volt vele kapcsolatban. A
6PCI/1ISA/1AGP slot igazán bőséges, és kényelmes
is. Az alaplap alkatrészeivel ismét nem okozott
csalódást: példás rend, amely alapból
minőségérzetet kelt. Hiába, ez csak egy Tyan lap.
Volt ugyan egy
megszokást igénylő részlete, ugyanis a power
switch/reset/etc. tűk egy olyan műanyag foglalatban
vannak összerendezve, amelyről kezdetben azt
hittük, valamilyen plusz port (USB..) csatlakozója,
és így az alaplap bekapcsolása sem volt
triviális. Pár perc, és a leírás átfutása
után azonban már ez sem okozott többé gondot..
A 4x-es AGP-t végig
kikapcsolva hagytuk, és nem csak azért mert 2x-es
és 4x-es közt szinte semmi különbség nincs,
hanem azért, mert vagy a tesztkártyánk nem
támogatta, vagy a VIA-féle 4x-es AGP nem támogatta
a videokártyánkat. (Velocity 100, GeForce SDR) A
tesztgépre a Win98-at telepítettünk, amellyel
ezúttal sem volt probléma, persze a
telepítésnél..
Az alaplap amúgy PCI
2.2-es szabványú, azaz amíg a power gomb nincs
lekapcsolva, az alaplapot 3.3V feszültségen tartja,
ezért kártyák mozgatásakor, memória
bővítéskor, mindenképp kapcsoljuk ki teljesen a
gépet.
Egyedi megoldásnak tűnt
az integrált speaker is, amely szerintünk
egyszerű, de nagyszerű ötlet.
Bár az FSB értékekkel
a Tyan lap már-már túlvállalja magát, a többi
tulajdonságát figyelve azért elmarad egy igazi
tunning alaplaptól (a PCI/AGP osztó sem
állítható). De valószínűleg nem is az volt a
cél, hogy konkurenciát teremtsen pl. az Abit
lapjainak, hiszen ez igazándiból egy máshová
pozícionált termék: masszív alaplap minőségi
alkatrészekből, 3 évig terjedő garanciával, és
már nem kell érte a "szomszédba" menni,
elég a legközelebbi, hivatalos Tyan
disztribútorig.