Tesztlaborunk
eddigi vendégei talán mind olyan alkatrészek voltak, amelyeket többnyire
azzal a tudattal vásárolunk meg, hogy az adott termék (alaplap, videókártya),
bármennyire is szeretnénk, nem lesz hosszú életű. Mert eddig szinte
minden évben bejött a Gordon-Moore-féle
elavulási és túlhaladottá válási jóslat, Delphoi meg csak irigykedik.
Ezek
szerint ugye évente kell arra számítanunk, hogy a processzorok teljesítménye
megduplázódik, és minderre már hosszú ideje nem is szoktak ellenfogadásokat
kötni. Mert úgy tűnik, semmi értelme. De nem ez az egyetlen területe
a számítástechnikának, ahol ilyesmi trendek felfedezhetők, mert a vincseszterek
kapacitása is irgalmatlan iramban nő, valamint az NVIDIA-nak sem kellett
szégyent vallania, GeForce 2 Ultra kártyái valóban négyszer akkora teljesítménnyel
kecsegtetnek, mint az egy éve bemutatott GeForce.
Aggodalomra
persze semmi ok, mert mindez valahol nem szükségszerűségből alakul így,
hanem sokkal inkább kényszerből, de ez az iparág kényszere, minket általában
semmire sem kötelez. A software oldalnak még bőven van mit behoznia,
tehát mi se kapkodjunk.
Vannak
emellett olyan alkatrészek, amelyek akár több platform csere után is
használhatóak maradnak. Ilyenek többek közt a hangkártyák, bár itt is
elvileg töretlen a fejlődés, az idei fény(hang?) évekkel a tavalyi előtt
jár. Persze.
De
említhetnénk a CD-ROM-okat, CD-RW egységeket is, ezek talán mind olyan
holmik, amelyeknek hihetetlen gyorsulására, sokszor és sok helyen
mondják azt, hogy aha, naés, minek?.. (A cinikus felhangokat
ez esetben hagyjuk figyelmen kívül.)
Megítélésünk
szerint, a hangszóró egységek is ezen utóbbi kategóriába sorolandók,
mármint a lassabban elavuló eszközökhöz, bár itt is történik ez meg
az. Hiszen lassan már elmondható, hogy minden magára valamit is adó
hangkártya digitális kimenettel érkezik, amely, az analóg lebutítást
elhagyva, a hangminőség drasztikus javulásához vezet(het). Persze
csak akkor, ha a hangfalunk képes fogadni digitális jelet. Mostani teszthardverünk
pont ilyen.
Ráadásul
a jobbak, mint a Creative is, minimum 2+1 darabos szetteket kínálnak,
ahol a basszus láda jelentőségéhez valóban kétség sem fér. Jobb esetben
úgy szól, hogy öröm hallgatni.
A Creative
minőségi hangfal sorozatát egy idő óta a Cambridge SoundWorks logó díszíti,
amely mögött mi egy hason nevű gyártóval kötött szorosabb együttműködést
sejtünk. Egyelőre ez a logó egyértelműen a minőség letéteményese, csalódnunk
most sem kellett. Amúgy a 2.1-es rendszerek, a Creative gyakorlata szerint,
rendre egy nagyobb testvérből kihasított megoldások, amely valami
platform stratégia-szerű megközelítést sejtet. A nagy testvér jelen
esetben a Cambridge SoundWorks FourPointSurround FPS2000 Digital, a
Creative egyik csúcsterméke, amelyről csupa jót, és megint csak jót
mondhatunk. Egyszer kell meghallgatni, illetve csak egyszer kell rácsodálkozni,
hogy ennyi pénzért vesztegetik, és máris vihetjük haza.. Nem
kevésbé extra termék a SoundWorks Digital 2.1 sem, amelyet annyira megkedveltünk
a rövid teszt alatt, hogy azóta már saját színekben versenyez.
A hangfalrendszer
mind kinézetre, mind tulajdonságait tekintve felettébb meggyőző, végig
minőségi anyagokból épített, nem holmi csörgő-zörgő hangdoboz. A fa
basszusládába épített erősítő közvetlenül fogadja a digitális jelet
(koaxiális S/PDIF input), persze, ha van honnan, amelyet valami brutális
módon vezet ki a hangdobozokig, meglepő tisztasággal, és meghökkentő
dinamikával. Mindez azért is furcsa, mert a szatellit sugárzók
mindössze 8-8W-osak, míg a basszláda 24W-ot teljesít. Ezek természetesen
az RMS szabványú teljesítmény értékek, a csak sokkal jobban hangzó
PMPO itt épp 420W, de ez valójában semmit sem jelent, hiszen a PMPO
értékeket nagyon könnyű manipulálni. Feltehetően ezért nem minősül ipari
szabványnak.
Persze
nem muszáj digitálissal hajtani az erősítőt, szimpla analóg jelet
is adhatunk neki, ekkor azonban ne felejtsünk el lemondani a végeredmény
tisztaságáról, az erősítő az analóg jelet kissé zajossá teszi, bár ez
még korántsem okoz akkora gondot, a dolog megoldható, a jelforrás és
az erősítő állítgatása általában elfogadható eredményt hoz.
A Creative
állítása szerint, ez az első 2.1-es digitális rendszer, amelyet rövid
vizsgálódás után mi sem cáfolhatunk meg. A három részes szett hatalmas
dobozban, kellő hosszúságú kábelezéssel (minőségi, két eres, réz kábelek)
érkezik, és bár a basszládát külső tápegységre kellett kötnünk (szintén
tartozék), a minimális kényelmetlenségen felül semmi gondunk nem volt
vele.
Sajátságosnak
tűnik a Creative koncepciója, hogy mindent a basszládára zsúfol.
Mindkét analóg bemenet, az S/PDIF csatlakozó, a hangerő szabályozó,
valamint természetesen a tápcsatlakozó is itt található. Egyedi
megoldásként a hangerő potméterét egy hosszú kábellel vezették ki, amely
a basszus doboztól viszonylag messzire elér. Állítgatása, analóg
eszközről lévén szó, ugyan kissé nehézkes, mivel a szinte teljes
körben elcsavarható potin nehéz pontosan belőni a kívánt
szintet, könnyedén ordítósra, majd pedig suttogósra állíthatjuk,
persze önhibánkon kívül. A dolog mindenesetre megszokást igényel, de
semmi több. Sokszor érdemes magán a hangkártyán állítgatni a megfelelő
csatorna hangerejét, finomabban skálázható ily módon.
A
30-20000Hz-es frekvencia-tartomány annyi, amennyinek lennie kell,
a jel/zaj viszony, ha a digitális jelet vesszük, gyakorlatilag nulla,
analóg jel esetében nincs megadva, bár ez inkább a hangkártya oldalán
támasztott elvárás általában. A szatellitek is fás kongásúak,
bár minderről a doboz is tájékoztat. Amúgy pedig nem túl nagyok
(12cm), de a hangzás így is remek.
Jár
még hozzá egy stereo audio kábel, egy RCA to RCA kábel, egy RCA to mono
kábel, illetve mindenféle rögzítő alkalmatosság. A használati utasítás
pedig minden egyéb kérdésre választ ad, kezdve a két analóg bemenetnek
a digitális melletti használatától, a basszláda korrekt elhelyezésén
át, a zaj és a torzítás minimalizálásáig. Valamint ne feledkezzünk meg
a 3 évig terjedő garanciáról sem.
A Creative
SoundWorks/Cambridge SoundWorks Digital 2.1 hangrendszere vitán felül
az egyik legjobb ebben a kategóriában, érdemes komoly tényezőként kezelni.
Lajkó Félix, Anthony Pappa, az ACDC, de még Maria Callas is szerette..
(keopsz)
F Ö L D E L É S
Egy dolgot
szeretnénk leszögezni, rögtön az elején: audiofilek, hangtechnikusok
"kíméljenek"!
A számítógépes
hangfalak hihetetlen fejlődésen mentek keresztül az elmúlt években.
Kicsit keményebben fogalmazva (amit a Földeléseknél már megszokhattunk...)
3-5 évvel ezelőtt a zene és a számítógép között végtelen távolság húzódott.
Itt természetesen nem stúdiókban használt célhardverre gondolunk, hanem
a PC-re, amin Windows, netán Linux, de mindenképpen valamilyen operációs
rendszer fut, amin szöveget szerkesztünk, amivel internetezünk és amihez
mellesleg csatlakoztatható valamilyen hangfalpárocska.
Nagyjából
mindegy volt milyen márkájú "hangfalakat" veszünk a géphez,
a szerepük alig volt több, mint a PC-speaker kiváltása. Az mindenesetre
bizonyos, hogy komoly zenét (nem csak komolyzenét) őrültség lett volna
hallgatni velük.
A technika,
a hangkártyák és a számítógépes játékok fejlődésével (illetve a piaci
igények bővülésével) azonban hamar elhagytuk az őskort. A mai jobb hangfalrendszereket
nem lehet összehasonlítani 3 éves elődeikkel. Jellemzőjükké vált az
alacsony zajszint, tiszta hangzás és meglepően jó minőség az árakhoz
és a méretekhez képest. A tendencia tehát pozitív. Akár Altec Lansing-ról,
akár Klipsch-ről, akár Videologic-ról, illetve Creative-ről van szó,
mindegyik gyártó/forgalmazó rendelkezik "high-end" PC-s hangfalkészlettel.
Persze annak
is megvan az oka, hogy egy jobb, nem számítógépes hangfalpárért százezreket
fizethetünk. Az ilyen irdatlan árakhoz egy (jókora) cseppnyi sznobizmus
is hozzájárul, de merészség lenne az egészet a divat kontójára írni.
A távolság
a PC-s és nem PC-s hangfalak között tehát folyamatosan csökken, de napjainkban
még létezik. Véleményünk szerint "3D-s játékokra", "DVD-zésre",
MP3 és zeneszámok hallgatására már tökéletes a Creative rendszere, Paganini-vel
azonban még egy picit (talán nem is olyan picit) várni kell. Nincsenek
rosszban (mármint Paganini és a Creative), sőt, jó ismerősök, de az
igazi barátság még odébb van.
(Parci)