TYAN TRINITY 400 (S1854)

Legutóbb is pont egy Tyan (www.tyan.com) alaplapot volt szerencsénk tesztelni, és a Trinity K7-es valóban remekül helytállt. Éppen ezért ennél a lapnál már eleve magasra helyeztük a lécet, és bár csalódnunk most sem kellett, azért értek minket bõven meglepetések.

A Tyan amúgy nem elõször voksol a VIA-ra, Trinity 371 jelû szintén Slot 1 + Socket 370-es lapja is VIA (Apollo Pro Plus) chipset-et cipelt. Az a set -szerintünk- egyébként inkább csak teher, igazi BX riválisként sosem jöhetett szóba. Nemrég épp egy MSI lapon akadtunk rá, de ennek végül mégsem örültünk annyira..

A VIA Apollo Pro 133A jelû chipset eddig a legutolsó PII/III-as VIA set, 4x-es AGP támogatással, 133MHz-es FSB-vel. Más kérdés, hogy a 4x-es AGP VIA-s implementációját sokszor és sokan kifogásolták már, hiszen a kompatibilitással mondhatni hadilábon áll: TNT2-es és GeForce kártyákkal rendszerest gondjai vannak. Még szerencse, hogy ennél a lapnál is ki lehet kapcsolni a 4x-es AGP-t, mindössze a megfelelõ beállításon kell változtatni a BIOS-ban. Ez a lap egyébként már az 1.05-ös BIOS-szal érkezett, így az 1.00-ásnál bevezetett újításokról magunk is meggyõzõdhettünk, bár mind a CPU IOQ Size, mind pedig az AGP Driving Value teljes körû értelmezésével adósunk maradt az alaplapi leírás, amelyrõl egyébként csak jót mondhatunk, egész röviden: úgy Tyan-osan korrekt.

Az ugyan meglepõ volt, amikor egy szimpla CMOS-clear után, amelyet amúgy csak hardveresen (jumper-rel) tudunk megejteni, ezen két elõbbi érték nem azon beállításokra állt vissza, amelyeket a leírás recommended defaults-nak, ajánlott alapértéknek ír. Sõt, az AGP DV fölött nyomott F1(/help) billentyûre a képernyõ mondhatni zavarossá vált, bár a BIOS menüben eggyel feljebb lépve újra olvasható formát öltött. Ilyesmit eddig még noname lapoknál sem tapasztaltunk, de mivel csak ezen az egyetlen helyen fordult elõ, komoly gondot nem okozott. A CPU IOQ (In-Order Queue) Size beállításnál azonban érdemes a BIOS alapértéket ("4") meghagyni, hiszen ez állítólag mintegy 15%-al nagyobb teljesítményt garantál, bár ezt mi nem tudjuk se megerõsíteni, se megcáfolni.

Mint már említettük, az alaplapon a Slot 1-es foglalat mellett egy Socket 370-es is fellelhetõ, amit akár fordítva is írhattunk volna, azonban a jelenlegi trendeket figyelve a PPGA-s foglalat egyre kevésbé lesz meghatározó, hiszen hivatalosan már az Intel is csak FC-PGA-s processzorokat (Celeron II., PIII Coppermine) gyárt. Bár hozzá tartozik, hogy a Cyrix legújabb próbálkozása, a nemrég mag-cserélt (core-swapped) Samuel CPU PPGA-s foglalatba illeszkedik majd, illetve még szinte bárhol kaphatóak a régebbi Celeron-ok is.

Hiába próbálja tehát a Tyan megkönnyíteni a dolgunk, és hiába szerel két processzor foglalatot az alaplapjára, FC-PGA-s procit csak Slot 1->FC-PGA-s átalakítóval fogad el a lap, amely, feltéve ha minõségi darabot választunk (Asus, Soltek, Epox, Tyan), újabb pár ezer forintos plusz kiadást jelent. Van ugyan egy alternatív megoldás, hiszen az FC-PGA lábkiosztása a PPGA-tól mindössze pár "tûben" különbözik, ehhez azonban egyrészt ki kell törni pár tût a PPGA foglalatból, miután azt -kissé megerõszakolva- sikerült szétnyitnunk, illetve az alaplap hátoldalán össze kell kötnünk két kivezetést. A dolog ugyan mûködik, de talán érdemesebb a kevésbé bonyolult megoldást választani, és beszerezni egy átalakítót. Ahhoz azonban, hogy hivatalosan 66MHz-es FSB-vel érkezõ processzoraink alá 100+ MHz-es FSB-t rakjunk, vagy olyan átalakítót kell választanunk, amely engedi jumper-elni az FSB-t (66/100/133-ra), vagy pedig ismételten holmi barkács módszerek után kell néznünk, mivel Trinity 400-asunk BIOS-ból nem engedi "felülskálázni" az alap FSB-t.

Ugyan akármikor beállítható a 66/75/83/95/100/112/117/124/133/140/148/150-es FSB értékek bármelyike, amely lista amúgy mondhatni impozáns, azonban "66MHz-es" procink 75MHz fölött már nem indul el. Az elején ugyan meglepõdtünk, amikor 266/400/472MHz-es PII-esünk (ahol a 266 a hivatalos, a 400 a belsõ, a 472 pedig a max. használható órajelet jelenti) csupán 300MHz-en volt hajlandó mûködni, de idõvel azért rájöttünk, mi is a gond. Ezt amúgy azóta sem bocsátottuk meg a Tyan-nek, hiszen a Soltek pl. már özönvíz elõtti BX-es lapjainál is jumperelhetõvé tette az FSB-t, így egy 2000. elején debütáló lap esetében ez több, mint meglepõ. Ráadásul egy ilyen "felülskálázás" után mindössze a CMOS-clear marad, mint egyetlen megoldás, feltéve ha még használni szeretnénk a lapot.

PII-es processzorunkat végül azért csak sikerült méltó frekvencián használni, bár korábbi alaplapjánál (Abit BX6-2) a Tyan kicsit instabilabb volt, hiszen míg az Abit-ban 2.0V-on lazán futott 450(4*112)MHz-en, itt hosszabb távon már megadta magát, és csupán 400(4*100)MHz-en volt stabil. Hiányoltuk a BIOS-ból a feszültség kijelzését, az állíthatóságról nem is beszélve, bár a legtöbb Slot 1-es átalakító ez utóbbit mindenképp támogatja. (alapból ehhez a procihoz is 66MHz-et rendelt a Tyan, de a B21-es lábat a Slot 1-es kártyán leragasztva, végül sikerült becsapnunk Trinity-t, amely így már gyári 100-asként érzékelte a PII-est..)

A BX-es lapokhoz képest a VIA Apollo Pro 133A chipkészlet egyik többletszolgáltatása a memória "túlórajelezése", amely az FSB-nél így akár 33%-al gyorsabban is mûködhet. Teszt RAM-jaink (melyek legújabban az Infineon HYB39S64800BT-8 jelû moduljai, amelyek PC-100-asként akár 150MHz-en (CAS2) is vígan mûködnek..) még a 112MHz-es FSB-t is bõven bírták volna szusszal, így talán egyértelmû, hogy ha ezen FSB érték mégis soknak bizonyult, akkor az nem a RAM-on múlott. Persze maga a "túlórajelezés" sem a legmasszívabb megoldás, így lehet, hogy a 450MHz bizonytalansága leginkább a VIA lelkén szárad.

Az alaplap amúgy annak ellenére, hogy mindkét foglalatot hordozza, alig nagyobb, mint bármely másik ATX-es lap, sõt, az imént emlegetett Abit lapnál még kicsit kisebb is. 3 DIMM slot került rá, amelyeket akár 1,5Gb memóriával is megtölthetünk, bár ezt az opciót, akár a Trinity K7-esnél, itt is "not tested"-nek írja a leírás, amely ugyan csak angol nyelvû, de mindenre kitér, és ezért szinte semmi hiányérzetünk nem volt vele kapcsolatban. A 6PCI/1ISA/1AGP slot igazán bõséges, és kényelmes is. Az alaplap alkatrészeivel ismét nem okozott csalódást: példás rend, amely alapból minõségérzetet kelt. Hiába, ez csak egy Tyan lap.

Volt ugyan egy megszokást igénylõ részlete, ugyanis a power switch/reset/etc. tûk egy olyan mûanyag foglalatban vannak összerendezve, amelyrõl kezdetben azt hittük, valamilyen plusz port (USB..) csatlakozója, és így az alaplap bekapcsolása sem volt triviális. Pár perc, és a leírás átfutása után azonban már ez sem okozott többé gondot..

A 4x-es AGP-t végig kikapcsolva hagytuk, és nem csak azért mert 2x-es és 4x-es közt szinte semmi különbség nincs, hanem azért, mert vagy a tesztkártyánk nem támogatta, vagy a VIA-féle 4x-es AGP nem támogatta a videokártyánkat. (Velocity 100, GeForce SDR) A tesztgépre a Win98-at telepítettünk, amellyel ezúttal sem volt probléma, persze a telepítésnél..

Az alaplap amúgy PCI 2.2-es szabványú, azaz amíg a power gomb nincs lekapcsolva, az alaplapot 3.3V feszültségen tartja, ezért kártyák mozgatásakor, memória bõvítéskor, mindenképp kapcsoljuk ki teljesen a gépet.

Egyedi megoldásnak tûnt az integrált speaker is, amely szerintünk egyszerû, de nagyszerû ötlet.

Bár az FSB értékekkel a Tyan lap már-már túlvállalja magát, a többi tulajdonságát figyelve azért elmarad egy igazi tunning alaplaptól (a PCI/AGP osztó sem állítható). De valószínûleg nem is az volt a cél, hogy konkurenciát teremtsen pl. az Abit lapjainak, hiszen ez igazándiból egy máshová pozícionált termék: masszív alaplap minõségi alkatrészekbõl, 3 évig terjedõ garanciával, és már nem kell érte a "szomszédba" menni, elég a legközelebbi, hivatalos Tyan disztribútorig.